|
Ferencz Ákos
Ha az utca emberét megkérdezzük, többségük csak találgatna.
De valljuk, be sokan csak dobálóznak ezzel a szóval és pontos tartalmát,
hátterét maguk sem tudják.
Megkísérelünk egy kicsivel tágabb rálátást biztosítani mind az utca
emberének, mind pedig azoknak akik komolyabban akarnak foglalkozni
a témával.
A pellet egy forma. Semmi különös nincs benne. Lehetne
rudacskának, bogyónak vagy kukacnak is hívni az ilyen formát. De
ez nem hangzik elég komolyan ezért inkább a nyugati szóhasználatot
vettük át.
A pellet tehát alapvetően sem a pontos méret sem a rendeltetést
vagy alapanyagot nem jelenti. Azaz lehetnek nekem akár műanyag rudacskáim,
orvosságaim, de darált húsom és nyúltápom is, valamennyi pellet.
Pedig ezek egyike sem készült ugyanazzal a géppel vagy eljárással.
Miért ez a hasonlóság?
Ha belegondolunk az egyik legkézenfekvőbb forma ez. Ha az alapanyagot
péppé, porrá őrlöm és folyamatosan egy vagy több kis furaton átpréselem,
akkor kis rudakat kapok (lásd húsdaráló). Ha ezeket a rudakat eltördelem
hosszirányban, kész a pellet. Azaz egy képlékeny, kezelhetetlen
masszából egy könnyen kezelhető, többé kevésbé egyforma formájú
darabokat kapok. Ezt tudom osztályozni, szállítani, adagolni. Csupa
olyan műveletet, ami az automatizált világunkban elengedhetetlen.
Ha pedig ez előállítás során még össze is tudom nyomni, azaz kipréselem
a levegőt a ledarált részek közül akkor helyet is nyertem, ami szükséges
ahhoz, hogy gazdaságos legyen vele foglalkozni. Gondoljunk csak
bele, sok esetben egy hetedére tömörödik össze az anyag. Tehát egy
hetednyi alapterület kell a tároláshoz, hét teherautó helyett egy
is elég ugyan annyi energia elszállításához, de nekem, felhasználónak
is hetente egyszer kell csak feltöltenem a tartályt, nem pedig minden
nap.
Akkor miért nem préselünk mindent össze, ha lehet még jobban?
A kérdés jogos, de sajnos mint minden beavatkozás rengeteg energiával
jár. Először porrá kell mindent ledarálnom, azután szinte összekalapálnom.
A darálás bajos művelet és költséges. Az alapanyag odaszállítása
sem kis feladat. Ha pedig minden levegőt kipréseltem a darálmányból,
akkor az alapanyagot már nem tudom jobban összenyomni. Vannak fizikai
és gazdasági határok. A energetikai pelletek ezeket a határokat
feszegetik. Pont ezért olyan nehéz feladat. Gyártónak, felhasználónak
egyaránt.
Akkor miért csináljuk?
Mert úgy tűnik nincs más esélyünk. Az előbb említett határok gazdaságilag
a gázárak emelkedésével nyíltak meg. A klímaváltozás jelei pedig
egyre szembetűnőbbek. Hazai energiánk nagy részét fűtésre fordítjuk.
A szén, gáz, olaj mind ásványi, azaz többlet széndioxidot bocsát
ki, növelve az üvegházhatást, ami elősegíti a klímaváltozást. Ha
minden hazai erdőt kivágunk tűzifának, egy darabig meleg lesz, de
azután? A gyerekeink? Vagy vágassuk ki a szomszéd országok fáit?
Sokan beszélnek megújuló energiaforrásról és a fát, az erdőt is
idesorolják. De sokszor megfeledkezünk arról, hogy vannak rövid
idő alatt megújuló (pl. évenként) és lassan megújuló alapanyagok
vagy más néven biomasszák. Az erdő, a fa a lassan megújulók közé
tartozik. Legfőképpen, ha csak a belsejét hasznosítjuk, ágakat,
kérget eldobjuk. Ez történik ugyan is a fa-pelletnél. Az energiaerdők,
ültetvények jelentős része gally és kéreg. Ebből a jelenlegi fa-pellet
szabványnak megfelelő fűtőanyagot nem lehet készíteni! A szabványos
fa-pellet a fa legbelső részéből készül, abból, amiből bútoraink,
tetőink is.
Miért nem hasznosítjuk a fa többi részét?
Ehhez kicsit vissza kell menni az időben. Pár évtizede a fafeldolgozó
ipar mellékGyártmányoként keletkezett fűrészpor és faforgács sok gondot
okozott. Nem tudták hol tárolni, nem volt gazdaságos a szállítása.
A közvetlen elégetése nehézkes volt. Sok esetben csak kiszórták
a földre. Az energia árak emelkedtek, s ekkor jött az ötlet, valahogy
össze kellene préselni és eltüzelni. Az állattenyésztésben alkalmazott
takarmány prések rendelkezésre álltak. Sok kísérletezés és fejlesztés
után ezeket átalakították és elkezdődött a fa-pellet gyártás. A
fa belseje jól, szinte hamu nélkül ég el. Egyszerű égető kelyhekben
könnyűszerrel eltüzelhető lett a fa-pellet. Sorra másra alakultak
a kazán gyártók, szinte kivétel nélkül mind ugyanerre az egyszerű
égetési eljárásra alapozva. Hamarosan megjelentek a szabványok,
melyek szigorú határértékeket állapítottak meg. A kelyhes égetés
ugyan is kényes. A magas hamutartalom hamar eltömi. Nincs is szebb
mint télen a kihűlt lakás közepén az égő kehelyből a összekeményedett
salakot kivakarni! Mi a megoldás? Szigorítjuk a szabályokat. Még
alacsonyabb hamutartalmat engedünk meg. Így is történt, a DIN szabvány
után megjelent a DIN+ ami már csak a legeslegjobb fáknak a legeslegközepéből
engedi meg a fa-pellet gyártását. Ez van érvényben ma is. Persze,
mindaddig, amíg hegyekben áll a fűrészpor és hulladéknak minősül,
lehet belőle válogatni, mazsolázgatni. De egyre többen és többen
kezdték használni, megnőtt a kereslet. Az évek, évtizedek alatt
felhalmozódott fűrészpor hegyek lassan eltűntek és az éves utána
termelés nem bizonyult elegendőnek. Elindult hódító útjára a nemzetközi
pellet piac. Oroszország, Kanada és sok más földrész is csatlakozott
a termeléshez. Szállítják hajón, vasúton, teherautón. Az import
gázt és szenet egyre többen lecserélik import fa-pelletre.
De legalább ez megújuló energia!
Igaz, de lassan, 15-20 év alatt újul meg. Ezzel akkor is számolni
kell, ha messze van, és nem a mi erdőnk. Nem tudom az orosz jogi
szabályozás mennyire erős, hogy kivágott fák helyén az új erdők
telepítését kiharcolja. Eközben a piac azonban egyre erősebb. Ennek
következtében az ár is az egekbe szökött. Sok esetben megközelítette
a gázét. És sok esetben nem is lehetett kapni. Nyugati szomszédjaink
ugyan is hajlandóak többet fizetni érte mint mi. Inkább oda viszik.
Kérem tehát az olvasót, gondolja meg, mielőtt a lakása közepébe
egy szép légfűtéses fa-pellet kandallót épít be, egyedüli fűtő eszközként!
Mi a teendő?
Azért nem kell kidobni a fa-pellet kályhákat. Jó azonban tájékozódni.
Minden esetben érdemes akkora fedett tároló kapacitást létrehozni
a ház körül, melybe az egész téli tüzelőt el lehet tárolni. Ha erre
nem adódik lehetőség, akkor olyan kereskedőt kell találni, aki megfelelő
pénzért eltárolja a már kifizetett mennyiséget. Legfontosabb azonban
időben beszerezni a fűtőanyagot. A nyár hevében nehéz erre gondolni,
tudom, de megéri. Egyrészt mert akkor még van, másrészt olcsóbb
is. Azután ha lehet több éves szerződést kell kötni. Így a kereskedő
is biztosítva van, mi is.
Jól látható, az ellátás biztonsága kulcs kérdése az iparnak. Véleményem
szerint nincsenek megfelelő hazai tároló kapacitások. Egy tüzép
erre kevéssé alkalmas, nem lehet a szabadban tárolni a fa-pelletet.
Az sem megoldás, hogy csak kamionnyi megrendelést esetén állnak
velem szóba a kereskedők. Ennek az elosztó hálózatnak ki kell épülnie.
Amíg ez nem lesz mindenki számára elérhető, inkább kuriózum marad
az egész, valódi piaci verseny nélkül. Ez pedig senkinek sem jó.
A táblázatban éppen ezért esik több szó a ellátásról, mint magáról
a fa-pelletről. Az olyan kérdések hogy legkisebb rendelhető mennyiséget,
saját raktár kapacitás, tavalyi szállított mennyiség mind mind az
ellátás biztonságát hivatott kikutatni. Ki kell alakulnia a szállító
eszközöknek is. Ezt nem lehet leönteni a ház elé, mint régen a szenet
és belapátolni. Ide valódi szolgáltatás kell. Megfelelő eszközökkel,
valamennyi felhasználói igényt kielégítve. Ha én egy bérház sokadik
emeletén lakom, és nem cipelhetek, akkor is kell legyen megoldás.
A gáz ugyan is felmegy a tizedikre is, a nyolcvan éves nénihez is.
Igaz drága, de van. Mindaddig, amíg ezek az alternatív tüzelőanyagok
nem tudják ezeket a problémákat áthidalni, nem lesz a drága gáznak
valódi vetélytársa.
Az előző részben láthattuk, hogy
a fa-pellet kényes. Kényes az alapanyagra és a tüzeléstechnikára.
Ezt már tőlünk nyugatra is felismerték. Próbálnak is más irányba
kutatni, csakhogy a fa-pellet már igen elterjedt és nehéz lecserélni.
Magyarország lassan lépeget előre. Nálunk most terjed csak a pellet
tüzelés. Hátrányunkból most előnyt kovácsolhatunk. Hogyan? El kell
felejteni a "hagyományos" fa-pellet égőket.
Ha nyugatabbra felismerték a zsák utcát, miért menjünk bele mi is?
Az fa-pellet égő kialakítása miatt nem lehetséges magasabb hamutartalmú
anyagok eltömődés nélküli eltüzelése. Ide forradalmian más megoldás
kell. A növények között megtalálható anyagok hamutartalma erősen
változik, de a tiszta fáét egyik sem közelíti meg. A legjobbak is
4-5%-osak. Sok ezek közül salakosodik és jelentős szerves sav tartalma
miatt erősen korrozív. Nagy a kihívás, de vannak már működő, piacon
kapható kazánok is. Ezen technológiák nyomán kell elindulni. Hasonló
dolgot kell csinálni, mint annak idején a fa-pelletnél, de tanulni
kell a hibákból. Nem szabad mazsolázgatni. Mind szélesebb skálájú
alapanyag elégetésére alkalmas a berendezés annál biztosabban lehet
hosszútávon is ellátni olcsó tüzelővel. Ennek legalapvetőbb feltétele,
hogy nem lehet érzékeny a magas hamutartalomra és salakosodásra.
Ha ezt elértük, akkor bátran préselhetjük pelletté azt, amink van.
Lehet szalmából, fűből, nádból, energiaerdőből. Ami legkönnyebben
elérhető. A kulcsa mind a hosszútávon fenntartható gazdaságosságnak,
mind pedig az ellátás biztonságának a diverzitás, azaz a sokszínűség
figyelembe vétele. Jelenleg Magyarországon a található agri-pellet
üzem kb. 50 km-es körzetében évenként jelentősen változó mennyiségű
és minőségű mezőgazdasági anyagok keletkeznek, gyűjtőnéven: "biomassza".
Találó kifejezés, ez valóban egy nagy massza, egy heterogén egyveleg.
Ha ezt fel tudom dolgozni és el tudom tüzelni, akkor nincs vetélytársam.
Ennél olcsóbb tüzelés nem lehetséges. A helyileg, szezonálisan legnagyobb
mennyiségben keletkezett alapanyagok a legolcsóbbak. Ha olyan feldolgozó,
pelletáló eljárást találunk, mely megfelel a tüzelő berendezés követelményeinek
és a logisztikai igényeknek, akkor nyert ügyünk van.
De lehet e ilyen eljárást találni?
Már van magyarországi és külföldi példa egyaránt. Sorra épülnek
olyan üzemek, ahol agri-pelleteket gyártanak. A növényolaj-préselés
mellékGyártmányoként keletkezett olajpogácsa is pellet formájú, a megfelelő
technológia alkalmazása esetén. Ennek a kialakulóban lévő piacnak
a sajátossága, hogy egyenlőre nincsenek szabványok. Azaz szabadon
változtathatom az alapanyag összetevőket és a méretet. A felhasználót
ugyan is a meleg érdekli. Ha a kályhám jó meleget ad olcsón, kevéssé
érdekel, milyen alapanyagú tüzelő anyag van benne. Ez a gyártó felelőssége.
Neki a fűtőértéket kell garantálni, a kazánnak a gond mentes elégetést.
Jól látható, a két szereplő egymásrautaltsága. Ne gyártsak addig
agri-pelletet, amíg nem tudom, hogy lesz e berendezés, amiben el
lehet égetni. Elképzelhető, hogy a jövőben sok fajta agri-pellet
lesz, amit azonban nem csak az összetevők változatossága de a mérete
is megkülönböztet.
A forma is változhat?
A pellet feltételezhetően marad. De a fa-pelletnél megszokott 6-8mm
átmérő nem valószínű. Ezt nem gazdaságos előállítani. Korábban ez
felelt meg a fa-pellet égőnek legjobban, ezért terjedt el. Pelletnek
nevezhetjük a rudacskákat 25mm átmérőig! Azon felül brikettnek hívjuk.
Általában elmondhatjuk, hogy az átmérő, térfogatsúly és automatizálhatóság
kompromisszumaként alakul majd ki a méret. Az átmérő növelésével
csökken ugyan a gyártáshoz szükséges energia, ellenben a tömörség,
a porladás mértéke nő. Az átmérő növelésével csökken a térfogatsúly,
egyre kevesebb fér bele ugyan abba a tartályba, egyre több a köztes
levegő. Ezáltal drágul a szállítás és tárolás, de ha nem kell messze
vinni (helyileg keletkezett és felhasznált anyagok) akkor nem ez
lesz a döntő költség. A brikett nehezen automatizálható és adagolható,
megmarad kézi adagolásúnak. Valahol 12-20 mm között fog kialakulni
szerintem az átmérő, és valószínű rövidebb lesz, mint a jelenlegi
fa-pellet. Inkább a szén brikettre fog hasonlítani.
Ilyen lesz a jövő fűtőanyaga?
Ha logikusan gondolkodunk, könnyen beláthatjuk, hogy igen. Magyarország
nem bővelkedik fában. Az import függőség fenntartása nem cél. A
helyi mezőgazdasági anyagok feldolgozásával és helyi hasznosításával
itthon maradnak a jövedelmek, nem vándorol ki az országból. Megoldást
nyújthat a mezőgazdaság számára is. Ez hosszútávon is fenntartható,
évenként megújuló energiaforrás. Ebben helye lesz a pár év alatt
megnövő energiaerdőknek is, hiszen az ebből készült kérges fa-pellet
inkább hasonlít az agri-pelletekre mint a hagyományos fa-pelletre.
A különböző anyagok keverésével a gyengébb minőségű és fűtőértékű
alapanyagokat fel lehet javítani, tüzelésüket könnyebbé tenni. Folyamatosan
változni és fejlődni fognak ezek az fűtőanyagok, újabb és újabb
növényfajták nemesítésével, elfeledett fajták felújításával. Mindig
alkalom lesz olcsóbb és jobb után kutatni. A préselési eljárás is
változhat, a jelenlegi módszerek elsősorban száraz anyagot képesek
tömöríteni így a szárítás sok esetben elkerülhetetlen és drága.
Célszerű kisebb üzemeket telepíteni nagyobbak helyett, az alapanyag
logisztikai költségeinek minimalizálása végett. Jól látható, hogy
komoly kihívást jelent ennyi anyagnak a mozgatása. Vonatkozik ez
a kész Gyártmányokre is. A fa-pelletnél ismertetett elosztó hálózat
megléte, kiépítése itt is elengedhetetlen. A nagy mennyiségek miatt
nem éri meg köztes tárolókba szállítani és onnan elosztani. Közvetlen
a gyártótól érdemes vásárolni fűtőanyagot. De ennek kidolgozásához
még sok idő és munka kell.
Vannak azonban olyan területek, ahol már most is jól használhatóak.
Kisüzemek, kertészetek, önkormányzati intézmények, stb. Nagyobb
teljesítmény igényük miatt már jelentősen olcsóbb az agri-pelletek
alkalmazása a gázhoz képest. A kisebb méretű tüzelő berendezések
fajlagosan drágábbak, de új beruházás esetén mindenképpen megéri,1-2
éven belül megtérül.
|
A
matricából kipréselődő pellet
Gyűrűs
matricák
